Önmagam megismerése hosszú és unalmas út. És ráadásul a tinédzserek hülye szokása. Hogy hova jutottam az önmegismerésben? Naggyából sehova. Fel is adom inkább.

Anno úgy eldöntötem, hogy papír darvakat aggatok a plafonra... Egyet megcsináltam, azóta se haladtam. Tudjátok mit írtm a kis, első darvamra? „Harcolj a szabadságodért!" Néha meglepődök, hogy a régi én milyen bölcsen látta a világot. Miért nem vagyok már a régi? Szeretnék az lenni, aki akkor voltam, amikor arra vágytam, hogy olyan legyek mint most. Mintha olvastam volna már ezt, valami nagyon híres fb-s oldalon. 
Amúgy mekkora gyökérség ez az Éden Hotel! Agyhugykövetkapoktőle. Inkább le is lépek, mert nincs semmi értelmes-értelmetlen bennem. Nagyjából nincs bennem semmi.

Jaaa, 18-án töltöttem a tizenötöt. Boldog születésnapot utólag is magamnak!

Eztpedigcsakazértmertédesvagyok. A'sszem.

Beteg szíved nem dobog már,
hogy itt hagytál, örökké fáj.

Megpróbálok nem kétségbeesni, de amikor már négy hat ember lemondja a születésnapi összejövetelem, na az azért szíven üt. Próbálom elfogadni a magyarázatukat, de újra és újra azt érzem, hogy egyszerűen csak nem szeretnek. Ha így van, akkor meg rohadtul zavarba ejtő, hogy én meghívom őket, mert fontosak nekem és szeretem mindannyiukat, ők meg magukba arra gondolnak, hogy ki nem állhatnak. Több mint kellemetlen, egyszerűen rettenetes érzés. Miután jól kisírtam magam oda jutottam, hogy soha többet nem tartok ilyen 'összeröffenést'. Akkor kellett volna lelőnöm magam, amikor sugárzó boldogságomban, majf feldöntöttem mindent magam körül. De komolyan, bár visszamehetnék az időbe, hogy jól tarkón csapjam meg. Most meg attól esz meg a fene, hogy akiket meghívtam (és eljönnek!) rosszul fogják magukat érezni. Már most utálom a holnapot.

 

Dögöljek már meg.

Annyira teli vagyok érzelmekkel, hogy túlcsordul bennem,  és a mind-mind szememen át távozik.

A kismadár bejárta a világot a színeket összeszedve, végül olyan sok színt szívott magába, hogy feketévé vált és zuhanni kezdett.

Próbálok megkapaszkodni a világom szilárdnak vélt talaján, de az mindig elmozdul alattam. Néha úgy érzem, hogy a föld mozog csak alattam, én egy helyben állok. Ami -tekintve, hogy szívesen áldogálok egy helyben- engem nem zavar. Szinte dermedt nyugodtságban figyelni az embereket, ahogy egyik helyről a másikra rohangálnak. Tudom, hogy hozzájuk tartozom, tudom, hogy ha elindulok pont ugyanilyen leszek én is. De addig csendben, előítélet mentesen kísérem őket. És érzem, azzal, hogy nem rohanok velük, valami fontos, kimondhatatlan dologhoz értem. Számomra nem lehet megfogalmazni, de érzem, hogy az ajtajában állok, és csak egy karnyújtásnyira van tőlem, valami iszonyat fantasztikus dolog, ami új megközelítési pontokat adna nekem az életben, amitől több lennék. De ijesztő az ismeretlen. Inkáb elfordulok, és megindulok. Megyek én is, lassan, összetörve az ember tengerben. 

Mindenkinek kell egy hős.

A szerelem veled kezdődik.
A szerelem benned van.
A szerelem csak te vagy.

I'm sexy and I know it ~

Az élet nevezetű dolog számomra nem definiálható. Nincs rá magyarázt. És lehet, hogy telhetetlen és lehetetlen vagyok, de meg szeretném érteni.

Apró mozdulatokban rejlik valami fontos.

És újra itt vagyok. A szemünk között elterülő világ peremén. Nem vagyok biztos benne, hogy valaha képes leszek-e elszakítani a tekintetem rólad. Az elmúlt két év arra enged következtetni, hogy nem. Mindig voltak időszakok, amikor nem voltál aktívan velem, de ezek sose szánítottak semmit. Amit érzek, ami megfogalmazhatatlan, azaz enyém, és nem vagyok hajlandó elengedni. Szeretném úgy leélni az életem, hogy még fel-felbukkanj benne. Nem akarlak elveszíteni, pedig egyre távolabb vagy tőlem. Csak annyit kérek tőled... Nem kell nekem ezen kívül semmi, senkitől. Csak kérlek. Kérlek, hogy soha ne hagyj el engem!

Kiolthatod szemem te: látlak,
tömd be fülem, hallom szavad,
láb nélkül is kúszom utánad,
száj nélkül hívlak hallgatag.
Törd le karom, én átölellek
szivemmel mint egy csoda-kézzel,
fogd le szivem, lázas velőm ver,
s ha agyamat zúzod te széjjel,
véremre veszlek ùj erővel.

KOSZTOLÁNYI DEZSŐ fordítása

 

Oltsd ki szemem: én mégis látva látlak,
tömd be fülem: én hallom hangatalan szád,
lábatlanul is elkúszom utánad,
és hogyha kell, száj nélkül esküszöm rád.
Törd le karom és megragadlak én,
szivemmel, mint egy kézzel tartalak,
fogd le szivem, agyam dobog hibátlan,
s ha lángod agyvelőmbe csap,
viszlek tovább, vérem zuhatagában.

NEMES NAGY ÁGNES fordítása

Szóval este tizenegy óra, mi? Ugyan a tizenegyes szám sose volt szerencse számom, mégis mindig közel állt hozzám. Nem tudom miért. Sok mindent nem tudok, ha jobban átgondolom. Mondjuk a kémiát. Fantasztikus példa.

Amúgy élek. Mint előbb látható volt gépelek, és remélem, hogy nemcsak valami őrült tudós zombija vagyok, hanem önmagam. Semmi sem szeretek jobban lenni, mint saját magam. Méretre van szabva.

Most ettem először chilisbabot. Azt  se tudom hogy kell írni. Ami kissé szégyen, tekintve, hogy humán osztályba járok. Amúgy finom volt -  csak így kiegészítésül.

Megnéztem a Szex és New York első filmet. Hát szex is volt benne, meg New York is. Ezen kívül önismeret, némi filozófia, könnyek és sok-sok vicces, valamint abszúrd jelenet. Persze, hogy Samantha volt a kedvencem.

Elolvastam A szingli fejvadász c. könyvet. Jó, hogy 14 kötet van belőle, és az első négy van lefordítva magyarra. Bárcsak jó angolos lennék!

Boldog vagyok. Kellemes fáradtság, a gyomrom boldog szunnyadása és barátok. A nyugis esték három fő komponense.
Jaj, de Plutónium professzor belekeverte az X vegyszert! Így született meg a három, virgonc kislány: Sziporka, Puszedli és Csuporka arra tette fel az életét, hogy megmenti Chinilla lányát a Babkonzerv Birodalom Királyától! De Chinilla lánya (Chilis) beleszerett Bobba. Úgy döntöttek együtt halnak meg, ezért belevetették magukat egy darálóba és BUMM! Így lett a chilisbab! Máig le vannak darálva, de ha nem hiszed, nézz utána!

Jó éjszakát, srácok!