kifogások2012.03.16. 17:23, zora
Beteg szíved nem dobog már,
hogy itt hagytál, örökké fáj.
Megpróbálok nem kétségbeesni, de amikor már négy hat ember lemondja a születésnapi összejövetelem, na az azért szíven üt. Próbálom elfogadni a magyarázatukat, de újra és újra azt érzem, hogy egyszerűen csak nem szeretnek. Ha így van, akkor meg rohadtul zavarba ejtő, hogy én meghívom őket, mert fontosak nekem és szeretem mindannyiukat, ők meg magukba arra gondolnak, hogy ki nem állhatnak. Több mint kellemetlen, egyszerűen rettenetes érzés. Miután jól kisírtam magam oda jutottam, hogy soha többet nem tartok ilyen 'összeröffenést'. Akkor kellett volna lelőnöm magam, amikor sugárzó boldogságomban, majf feldöntöttem mindent magam körül. De komolyan, bár visszamehetnék az időbe, hogy jól tarkón csapjam meg. Most meg attól esz meg a fene, hogy akiket meghívtam (és eljönnek!) rosszul fogják magukat érezni. Már most utálom a holnapot.
Dögöljek már meg.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
