a lélek húrjai
2012.03.10. 23:06, zora
Az élet nevezetű dolog számomra nem definiálható. Nincs rá magyarázt. És lehet, hogy telhetetlen és lehetetlen vagyok, de meg szeretném érteni.
Apró mozdulatokban rejlik valami fontos.
És újra itt vagyok. A szemünk között elterülő világ peremén. Nem vagyok biztos benne, hogy valaha képes leszek-e elszakítani a tekintetem rólad. Az elmúlt két év arra enged következtetni, hogy nem. Mindig voltak időszakok, amikor nem voltál aktívan velem, de ezek sose szánítottak semmit. Amit érzek, ami megfogalmazhatatlan, azaz enyém, és nem vagyok hajlandó elengedni. Szeretném úgy leélni az életem, hogy még fel-felbukkanj benne. Nem akarlak elveszíteni, pedig egyre távolabb vagy tőlem. Csak annyit kérek tőled... Nem kell nekem ezen kívül semmi, senkitől. Csak kérlek. Kérlek, hogy soha ne hagyj el engem!
AJÁNLOM AZ OLDALT
