Üdvözlégy Cézár, halálba indulók köszöntenek!
Akkor is visszatérek ide, ha az összes isten ellenem indul harcba.

Mert a világ kezd összeállni. Még ha nem is teljesen, de tavasz van - lassan nyár - és én sokkal inkább a bőrömben vagyok, mint eddig bármikor. Szeretem a telet, de mintha szétzilált volna. Üvegszilánkokká váltam. De szerencsére - mint valami 3D-s puzzle - újra összeálltam.
De még mindig fáj a fejem, szóval mennem érdemes. Viszlát.

Jöttem, láttam és legurultam a lépcsőn. Majd mesélek, de most pihenek. Koponya zúzódásom van. Valószínűleg agyrázkódás. Most itthon alszom, pihenek kb. 2-3 napig. De jó lesz pótolni!

Ma elindulok: messzire. Nyolc napig távol leszek Magyarországtól. És hova megyek? Brüsszelbe, Londonba, haza fele jövet meg beugrok Párizsba. Szóval, ja. Izgulok nagyon. Alig várom már. Az persze nem zavar, hogy angolul kb. semmit nem tudok. Áááh, ilyeneken minek stresszeljek? Kint leszek és csak annyi dolgom lesz, hogy élvezem nyolc nap adta lehetőségeket. Szeretnék beszerezni egy baseball (így kell írni?) dzsekit. Nagyon. Már néztem itthon is, de ilyen tizen-huszon ezrekért. Nem azt mondom: meg tudnám venni, de nem akarok ennyit egyszerre elkölteni. Mondták anyáék, hogy az xy mennyiségű fontomból nem kell haza vinnem semennyit se. Szeretném elkölteni. És van is ötletem. Szóval most egy darabig távol leszek. Bár nekem nem kell külföld, hogy ne jöjjek ide fel. Haha. Majd nyolc nap múlva jelentkezem! Viszlááát! ~

[ha valahol lesz nyílt wifi, majd adok hírt magamról ;) de ezt ne vegyétek biztosra :D]

Képek lebegnek még bennem,
Csak a nyár élesztget engem. 
De ez is elveszett már,
Kifakított a hideg ár.

[Kivételesen magamtól idéztem.]

Hú, ma volt anyum fogadóórán. Csak egy picit izgultam. Lázas voltam, fájt a fejem, szúrt az arccsontom, szédültem és hányingerem volt. Magyarul fantasztikusan voltam. De most nem hisztizek. Csak 10 percig veszekedtek velem, szóval semmi gond.
Sikerpénzcsillogás.

Shiver. || Linger. || Forever.

Szerelmes vagyok a télbe, a (vér)farkasokba, Coleba, Mercy Fallsba, a duluthi édességboltba, a csendbe, a hidegbe, Sam sárga, szomorú, gyönyörű szemeibe, a dalokba, a leírásokba és nagyjából mindenbe, ami ebben a trilógiában megszületett.

Dicsőség-harsogó jövendő századok

s egy új, magasztos emberfaj miatt

elvették tőlem az atyai dáridók

víg serlegét s a méltóságomat.

 

Ez a farkasölő eb-éra letepert,

de vérem szerint farkas nem vagyok,

gyűrj inkább engem a szibériai sztyepp

kabátujjába, mint egy sisakot, -

 

hogy gyáva korcsokat s szennyet ne lássak én,

s kerékbetört és véres csontokat,

s mint csillagok, a kék rókák felém

éjente szűz fénnyel ragyogjanak.

 

Vezess az éjbe, hol a Jenyiszej folyik,

s eléri a fenyő a csillagot,

mert farkas nem vagyok se vér, se szív szerint,

s csak egyenrangú gyilkolhat meg ott.

Imádom, oké? Azok a 6 pontok hazugságok.

Silent Hill: Downpour.

Ezek a képek spoilert tartalmaznak. Vagy nem. Én nem igazán látom át ezt a spoiler témát. Ha nekem elmondanak dolgokat játékból / filmből / könyvből, csak még inkább érdekel. Ha a végét mondják el akkor is. Néhány ember tiszta hiszti-gép.

Szerelmesem,

te eleve elveszitett, soha-el-sem-is-jött,

nem tudom, mily hang drága a szivednek.

Meg sem kisérlem többé, ha zúg a jövendő,

fölismerésed. Mind a hatalmas

képek bennem, a messze tapasztalt tájak,

városok, tornyok és hidak és mit-

sem sejtett kanyarja utaknak,

s mind, ami órjás amaz istenek által

hajdan telenőtt hazában:

jelentéseddé rangosodik

bennem, te elsuhanó!

 

Ah, a kertek te vagy,

ah, mind-mind e reményben

bámultam őket. Egy villa

ablaka nyitva - s szinte te léptél

gondterhesen oda. S hány utca volt -

hol, most, az imént, te haladtál,

és olykor a tükrök a boltkirakatban

még tőled szédültek épp s ijedve mutatták

elsurranó képem. Ki tudja, a tegnap

nem azon-egy madár dala járt át

minket, külön, az estben?

Nem tudok normális hátteret keresni. Csessze meg. Majd még keresek másikat.