világok között2012.03.11. 21:24, zora
Próbálok megkapaszkodni a világom szilárdnak vélt talaján, de az mindig elmozdul alattam. Néha úgy érzem, hogy a föld mozog csak alattam, én egy helyben állok. Ami -tekintve, hogy szívesen áldogálok egy helyben- engem nem zavar. Szinte dermedt nyugodtságban figyelni az embereket, ahogy egyik helyről a másikra rohangálnak. Tudom, hogy hozzájuk tartozom, tudom, hogy ha elindulok pont ugyanilyen leszek én is. De addig csendben, előítélet mentesen kísérem őket. És érzem, azzal, hogy nem rohanok velük, valami fontos, kimondhatatlan dologhoz értem. Számomra nem lehet megfogalmazni, de érzem, hogy az ajtajában állok, és csak egy karnyújtásnyira van tőlem, valami iszonyat fantasztikus dolog, ami új megközelítési pontokat adna nekem az életben, amitől több lennék. De ijesztő az ismeretlen. Inkáb elfordulok, és megindulok. Megyek én is, lassan, összetörve az ember tengerben.
Mindenkinek kell egy hős.
|