Rég írtam már igazi blogot, nem? De sajnos nincs agymenésem. Ha van is, nincs a közelben se toll, se papír, net meg főleg nem, és sajnos elfejlejtem. Pedig milyen érdekes gondolataim vannak! De legalább a történeteimmel haladok. Nem úgy a nyelvtan házival. Kapni fogok egy egyest. Muhaha. Nem érdekel.
Fáradt vagyok és elcsigázott. Nehezen összpontosítok. A semmiért képes vagyok sírni. Nekem van elegem saját magamból.
Vettem egy határidő naplòt. Teli van képekkel öngyilkos nyuszikkal. "Suicide bunny". Nagyon szeretem. Morbid.
Áhh, álmos vagyok. Nem bírok semmi érdemlegeset alkotni.
All around me are familiar faces
Worn out places, worn out faces
Bright and early for their daily races
Going nowhere, going nowhere
Their tears are filling up their glasses
No expression, no expression
Hide my head I want to drown my sorrow
No tomorrow, no tomorrow
And I find it kind of funny
I find it kind of sad The dreams in which I'm dying
Are the best I've ever had
I find it hard to tell you
I find it hard to take
When people run in circles
It's a very, very
Mad World
Mad World
Children waiting for the day they feel good
Happy Birthday, Happy Birthday
And I feel the way that every child should
Sit and listen, sit and listen
Went to school and I was very nervous
No one knew me, no one knew me
Hello teacher tell me what's my lesson
Look right through me, look right through me
And I find it kind of funny
I find it kind of sad The dreams in which I'm dying
Are the best I've ever had
I find it hard to tell you
I find it hard to take
When people run in circles
It's a very, very
Mad World
Mad World
Enlarging your world
Mad World.
Gary Jules - Mad World
Az álmok, amikért meghalok,
a legjobbak, amiket valaha megálmodtam.
A legtöbb ember vak. Nem csak fizikai értelemben, érzelmileg... mentálisan. Nem csak hibájukon kívül; szívesen bújnak a vakság mögé. Csak mert ő nem ismeri fel, nem lehet érte hibáztatni. Tipikus reagálási mód tőlünk, emberektől. Nem hiába mondogatják azt is, hogy a törvény nem ismerése, nem menti fel annak betartása alól. Csak mert te nem olvastad el azt a kibaszott papírt, hogy öltözz át, akkor is ha van felmentésed, nos, az nem ment fel az alól, hogy ne tedd ezt meg. De tudod mit? Szokványos habitus a nem tudás mögé bújni, úgyhogy semmi baj, elnézem. Bocs, elnézném, ha te nem pofáznál tovább. Komolyan hülyékkel, érzelmi nyomorékokkal, árulókkal és érdektelen egysejtűkkel vagyok körül véve! Nem mondom, hogy én okosabb, vagy jobb vagyok, mint ti. Nem, csak arról van szó, hogy az egóm kényelmesen elférne egy kézitáskában, míg a tiétek egy teher vonat összes vagonyjában se.
Egyébként meg sorvadjatok el. Szemetek.
Jól vagyok, köszi. Csak ez most kijött. Úgy se lesz semmi. Sosem volt semmi, és nem is lesz. Szeretem én ezt?
„… Szóval nem is baj, hogy szerelme nem talált viszonzásra a lánynál. Sőt igazából nincs is olyan, hogy viszonzatlan szerelem, mert nem szerethetsz olyasvalakit, aki nem szeret téged. Ha képtelenek meglátni, ki vagy, ez a hiányosságuk kizárja az igazi szerelmet is. Vagy valami ilyesmi. …” - Eric Bogosian: Plaza
Utálom ezt a videót. Állandóan elbőgöm magam rajta.
Itt vagyok. Igazából mégsem, és mégis. Anyagi értelemben itt ülök a gép előtt és pötyögök, egyébként meg bárhol vagyok. Ott vagyok mindenhol. Ahol az ég és a föld összeér, ahol a nap utolsó fénynyalábjai kihunynak, ahol két szerető egybeforr, ahol meggyilkoltak és ahol születtek, ahol nevetnek és gyötrődnek, lázálmok vörösében, haláli futamokban, az utolsó próbákon, az alkonyban elhulló madarakban, ott ahol senki és mindenki, ahol minden és semmi, ahol megcsillan a fény, és ahol kihuny, az utolsó szavakban, gyenge próbálkozások, vereségek és győzelmek között imbolyogva, zajban és csendben, ahol a háború és nyomor, minden levegővételben, a szemekben és szívdobbanásokban, és ott, veled. Te és én.
Atomjaimra vagyok zuhanva, és ezek az apró darabkák a széllel táncolnak most is. Ott vagyok mindenhol, ahol lenni akarok és ahol nem. Most, tegnap, holnap. Ugyanaz, mert így nincs idő. Elveszti értelmét minden, ez is és az is. Nem kellenek már napok, nem kellenek szavak, se írás, semmi. Csak te és én ott, ahol megszületett és ahol eltűnt.
Halottá fognak nyilvánítani. Örökre. Az, aki most vagyok, el fog veszni, valahol. És csatlakozni fog a többi eltűnt személyhez, és el fogják felejteni. Mert jön másik. Mert a világegyetem ilyen, ha valamit elvesz, akkor ad is. Amikor megfoszt önmagamtól, akkor ad egy másik személyt. Egyensúly van, így kell ennek lennie. De akkor miért kapaszkodom tíz körömmel ahhoz, aki most vagyok?
Szétcsaptam a térdem és a csípőm bal oldalát, valamint a jobb vállam meghúztam. Rettenetesen fáj. A térdem ég és mar; a vállam feszül és beakad; a csípőm tompán lüktet, majd belenyilal. Annyira fáj minden. Ennyi tellik ma tőlem. Muszáj pihennem, mert különben sírógörcsöt kapok. És mi lesz holnap? Számonkérés az Antigonéból, fizika, angol és matek doga. Utálom, de komolyan.
Lőjjetek le. - tudom, hogy egy j, de kettővel sokkal hatásosabb.
Épp barátnőmnél vagyok. Ő spanyolt tanul, én pedig az osztályképeit lesem. Azt is, amin még én is rajta voltam. Érdekes dolog a változás. Nem több egy vonalnál. Csak egy vonal. Mégis mindenki átlépi, nem is csak egyszer. Változunk. R (a barátnőm) régen azt mondta, hogy szereti a fehér csokit. Mindig azt vettem neki. Most bevallotta, hogy egy ideje utálja. Látod? Változik minden. Vagy így, vagy úgy. De tudom, hogy én már rég változtam. Én egy picit állandóbb vagyok. Oh, R-nek vérzett az orra. De nem érdekli, spanyolt tanul.
Csináltam új kinézetet. Majd este felrakom. Az is pont ugyan ilyen maszlag, mint ez. Mindig csak ilyet tudok?
Fáradt vagyok. És hiányzik valami, ami fontos lenne most. Nem tudom miért és nem tudom mi, de kellene, és ez a hiány, ez a megfogalmazhatatlan üresség, ez fáj. Fogtömés. Szívtömés. Lehet egy ilyen lyukat betömni? Talán csak szűkíteni lehet. Szerintem a boldog emberekben is ott van egy lyuk. Nem is, mindenkiben. Mert így vagyunk összerakva. Mert kapzsik vagyunk.
Jajajajaj. Fantasztikus mennyiségű "jaj"-t tudok egy levegővel kipréselni magamból. Ez azért érdekes, mert soha nem jajogtam, de most komolyan: aki amit tud, azt csinálja, csiszolja. Mivel tudok jajjogni, sirató asszony leszek. Mert az olyan testhez álló munka.
Amúgy épp az előbb sírtam. Ez nem új dolog, hetente háromszor szoktam kiríni a lelkem. Vagy többször. De most már olyan rég lepték el könnyek a szemem, hogy az már nem is igaz. Amúgy nem fogom részletezni, elvették tőlem a kedvenc hobbim. Azt a hobbit, ami életben tartott napról napra. És már most kong a bensőm az ürességtől.
Írtam egy öt oldalas angol TZ-t. Én ugye kezdő csoportban leledzem. A haladók az 1-4-es TZ-t két lapban kapták és nagyon egyszerű volt. Mi öt oldalt szenvedtünk. A gyakorlást a haladók se tudták megcsinálni. Na, ismét nagy mennyiségű pont számmal fog agyon verni az élet.Miért mindig ő győz?
Ma nem fájt a fejem. Úgy érzem győzelemmel tudom zárni a napot.
Édesanyám nem érti meg, hogy nem akarok elmenni a holnapi testvér osztály buliba. Nem érdekel, kiviszem az ellenőrzőm, és beleíratom, hogy családi okok miatt nem megyek el. Kész. Mi az, hogy nekünk ez kötelező. Röhög a vakbelem. Pont a gimi legaljabb osztálya a mi testvérosztályunk. Majd biztos ott fogok parédázni. Persze, elsősorban.
Steve. Még midnig fáj érte a szívem. Furcsa, nem? Nincs Wiink, soha az életben nem fogok Darkside Chronicles-ni. Pedig abban ott van Steve. Tejóég. Fanatikus vagyok, ez most már biztos. Nem baj, vállalom. Mást nem is nagyon tehetnék.
Istenem,még mindig ideges vagyok amiatt, hogy így este tízkor így elcseszik egyesek a kedvem, hogy elszakítanak tőlem valami fontosat. Nagoyn mérges vagyok. Kurvaélet. Csak így nőiesen.
Rajongásom szintere. Hogy pontosan miért rajongok? Az pillanat kérdése. Ez egy nagy olvasztótégely, amibe minden hülyeségem befér. Kicsi és nagy. Szóval van itt minden.
belépés az agyamba
szavakká válok
"...Önmagam megvalósítása a hobbijaimba vetett erőfeszítésben rejlik..." - mondta egyszer nekem egy kedves ismerősöm. Az én hobbim olvashatatlan olvasmányok legépelése. Nem író vagyok, hanem unatkozó.
belépés csodaországba
kellemes körbejárás
"A kolibri nem csak egy egyszerű madár. A szíve ezerkétszázat ver egy perc alatt, és nyolcvanat csap a szárnyával egy másodperc alatt, és ha lefogod a szárnyait, hogy ne repülhessen, akkor tíz másodpercen belül meghal. Ez itt bizony nem egy átlagos madár, ez egy valóságos csoda. Lelassították a szárnyait egy mozgóképpel, és tudjátok, mit láttak? Hogy a szárnyai nyolcas alakban mozognak. Na, és azt tudjátok, hogy a nyolcas mit jelöl a matematikában? A végtelent."
BENJAMIN BUTTON KÜLÖNÖS ÉLETE
elhagyott álom
"...Lost in the Silent Dream, of a lonely broken love..."
AJÁNLOM AZ OLDALT
