Én azt nem tudom. De Cesar Millan igen. Vedd meg a "Hogyan neveljünk tökéletes kutyát?" c. könyvét és máris meg fogod tudni a választ!
Burkolt reklámozásnak vége.

Nem tudom mi van velem. Egyszerre vagyok boldog, az életem nyújtotta apró örömök miatt, és egészen ki is vagyok borulva. Úgyhogy igen, hisztit olvashattok.
Először is: mi a francért esik az eső? Mármint tél van ember! Essen a hó, de ne eső! Az majd tavasszal meg ősszel, de most legyen térdig érő hó. Kilenc évvel ezelőtt, emlékszem, szinte úsztam a hóban. Bár tény: akkor öt éves voltam, de na! Annyi hó gyűljön össze 24-ére, vagy olyan sírást rendezek, hogy... Szóval megbánja az időjárás.
Továbbá két hete fejfájás kínoz. Mit kínoz. MEGÖL. Persze én most írom a rengeteg dolgozatot, és olcsó kifogásnak tűnhet, de amikor ki akar folyni az agyad, nem könnyú koncentrálni. Hát csoda, hogy a mindig ötös töris (vagyis én) hármas (!!!!) TZ-t írt. Fantasztikus, nagyjából síró görcsöt akatam kapni. Szüleimnek persze nem mertem elmondani. Hogy is ne. Majd karácsony után. Amikor anya szíve tele lesz szeretettel és boldogsággal. Milyen jó gyermeke vagyok, nem? Kettes angol doga, négyes angol TZ, négyes irodalom TZ, hármas töri TZ, holnap matek TZ (az remélem ötös lesz), holnap német TZ (Ich weiß nicht....), holnap kikapom a föci TZ-t (hármas lesz, vagy kettes?). Istenem. Megint el akarom magmam sírni.
Valamint el vagyok veszve. Siratom azt, ami elmúlt, és siratom azt, amit meg sem kaptam. A jövőt, aminek a képe már kivetült elém, és semmi jóval nem kecsegtet; a múltat, amiben nem tettem meg dolgokatok.