Valami igen távoli hang arra bíztatott, hogy írjak. Én pedig írok.
Pont tegnap lettem lecseszve, hogy milyen szarul tanulok. Hát nem ma kaptam egy hármast? Hogy fogom én ezt lenyomni édesanyám torkán... És persze neki ma kellett kijelentenie, hogy egyetlen egy hármast sem akar meglátni a félévimben különben... Nos, számítok egy igen kreatív büntetést, a különben befejezésére. De én már tudom, hogy anyának valami Hogyan neveld meg a kamaszod? típusú könyvet veszek. Hát ha kap némi ihletet a kordában tartásomra és megnevelésemre. Hah, vicces, vicces... Már csak a csodálatos hármasom kéne elmondani. De nem ma! Egyszer csak majd összeszedem a bátorságom... vagy megnézi az ellenőrzöm. Remélem nem az utóbbi. Az kevésbé rossz. Már ha beszélhetünk itt jóról és rosszról...
De valami kellemesebb téma: csütörtökön német órára bejönnek hozzánk német anyanyelvűek. Két húszas évei elején járó nő. Van bennem valami, ami miatt várom őket. Talán beszertnék égni,h ogy 4 év német tanulás után tök hülye vagyok? Igen, ez lesz a válasz.
És valami, amit csak rajtam kívül 2 padsor kémiás ért meg: atomokból csinálj macskát.
Hello. Gondolom feltűnt némi változás. Épp csak egy kevés. A kinézetre nem akarok sok szót fecsérelni. Szép. A nevem. Sook-ból lettem nanny. Azért kissé más a két név, nem? Egyébként vicces megjegyzés: a nanny jelentése dada. Na nem a jelentése vonzott ehez a névhez. Sook a jól ismert True Blood sorozat szőke főszereplője, Sookie becézéséből jött. Na persze én nem sorozat függő vagyok. Az nem az én területem. Én könyvben őrültem bele a véres csodába. Az a név azért is állt közel hozzám, mert abban az időszakban, ellöktem magamtól a családomat, a barátaimat, és valami elképesztően sötét képet szerettem volna festeni magamról. De a barátnőmmel eltöltött idő feloszlatta a ködöt az agyamról. Jobb ember leszek. Oda figyelek a családomra, a barátaimra. Lehet a külsőmön is változtatok, csak hogy komolyan vegyem önmagam.
Amúgy ez milyen jó zene, nem?
A könyvesbolt kirakatában megláttam a Metro 2034-et. Kell. Értitek? Szükségem van rá. Csak el ne vigyék, csak el ne vigyék, csak el ne vigyék...
Amúgy az a nagyon sok minden, amit írni akartam... Nos, azt törölte az agyam. Ez van. Talán jobb is.
Sziasztok! Igazából elég sok minden kavargott a fejemben, mert egész nap arra vártam, hogy blogot írjak. És most már itt vagyok, bár kicsit késvén.
Először is egy csodás megállapítással gazdagodtam. Egy igazán szép, dekoratív óra van felaggatva a szobám gyönyörű (khm-khm irónia) rózsaszín falára, ami hűségesen ketyeg, néha kissé megőrjítve. Ma neki álltam tanulni, de olyan szinten képtelen volt lefoglalni a figyelmem, föld lemeztektonikája, hogy az órát kezdtem bámulni. És akkor jött a felismerés. Az óra csak félig működik. Ketyeg, a másodperc mutató ütemesen mozog, de a perc és az óra mutató meg se moccan. Most komolyan... minek fogyasztom benne az elemet, ha semmi értelme?
Már említettem, hogy vártam a blogolás pillanatát. De mennem kell. Majd egyszer csak folytatom, hisz' olyan rengeteg minden van bennem! Már napok óta nincs bennem más, csak hogy írni, írni, írni! Na majd, vasárnap...
Olyan hihetetlenül mókás osztályom van. Tele van szerethető, és nem szerethető emberekkel. Csak az a gond, hogy van, akit túlságosan is megtudtam szeretni, és van, akit nem. És jön a kérdés: What's the problem?
The problem... The BIG problem... ööö, na jó, az angol tudásom nem terjed túlsokáig, úgyhogy hanyagoljuk. Na de mi a baj? Wie bitte:
Én szívem tele van túlcsordulú szerettel, amit szívesen megosztok azokkal, akiket szeretek. De sajnos sokszor olyannak is adnék, aki nem kér a szeretetemből. Legalábbis nem azon a szinten, amin én szeretet szeretnék szolgáltatni. Nna, kapisgáljátok? Bejzony: pasi ügy. Uf-há! Mi lesz most? Hát én is ezt kérdezem: mi lesz most?
Az ember, amikor elhagyja az általános iskolát reményekkel telve indul neki a középsulinak. Én is ilyen voltam. És most visszasírom az általános suli tesi óráját. Mert ez bitang, ami itt van. Egész óra tömény mozgás kifulladásig, repedt bordával hulla jó. Gondolom nem meséltem még, hogy megrepedt a bordám. Háhá, vicces kis sztori, annyi a lényeg, hogy neki szaladtam egy konténernek. Röhögjél csak! Én vagyok az, aki nem tud sóhajtani, mert megőrül a fájdalomtól! Én vagyok az, aki ha komolyabban megüti magát eltörheti a bordáját, ami átszúrhatja a tüdőm, ami gondolom nyilvánvaló a számotokra is, hogy a halálomhoz vezetne. Igen gyorsan. Na de nem ez a lényeg. Nagyon nehéz a suli, szóval valami szünet féleség fog most beállni. Majd egyszer úgyis visszajövök. Eddig is mindig visszajöttem.
Gyors bejegyzés néhány dologról. Első pont.
Ne egyetek extrudált kenyeret. Tényleg ne. Szikkadt, egy apró mozdulattól ketté törik és az íze... borzasztó. Engem kinézetre és ízre is egy prafatáblára emlézetet. Tényleg ne egyél belőle. Második pont.
Ne vállald túl magad. Én megtettem, és elcsesztem. Sajajajj. Harmadik pont.
Ha osztálytalálkozóra mész, beszélj kevesebbett, mert különben olyan kínos szitukban lehet részed, amiben soha sem akartál szerepelni. Negyedik pont.
Mosogass el napi egyszer és anyud nem fog cseszegetni, hogy "Már meignt miért vár rám ez itt?" Hidd el békén fog hagyni.
Ennyi lettem volna, lépek mert Így jártam anyátokkal maratont tartok (már harmadik évad a hatból... hajrá Sook!), valamint szeretnék írni és mosogatnom kell. Meg persze ápolni a szociális életem. Ja és játszani.
Furcsa érzés volt ülni és egyesével kitörölni a bejegyzéseim. Nem arról van szó, hogy hű de sokat írtam volna, mert 3-4 hónap alatt szinten alul teljesítettem mennyiség kérdésében. Sajnáltam az odaveszett bejegyzéseket. Nem fontos, hogy egy rakás baromság volt, amiket a pillanat iheletett, vagy hogy a legtöbbjét egyenesen szégyelltem. Ezektől függetlenül, tagadhatatlanul hozzám tartoztak. Jó, most lehet azt mondani, hogy akkor miért csináltad, hogy ha ennyi rosszul érzed most magad? Ösztöny lény vagyok, az intuícióm vezérel, most azt mondta ezt tegyem, én pedig bízom benne, még akkor is, hogy ha hülyeséget súg nekem. És, hogy túl dramatizálom? Nézőpont kérdése. Neked lehet nem fontos, de nekem igen. Ha neked kilyukad a legjobb cipőd, te is szarul érzed magad, nem? Nekem meg az nem tűnik fontosnak. Szóval ennyit erről. Azt hiszem egyenlőre ennyi. Wiwiihh blogján ott van az osztálytalálkozó, amire elmentem. Nem fogom megismételni őt. Rossz volt, borzasztó, rettenetes. Bár nekem nem volt sírhatnékom, de tényleg pocsékul éreztem magam. Mára befejeztem.
Rajongásom szintere. Hogy pontosan miért rajongok? Az pillanat kérdése. Ez egy nagy olvasztótégely, amibe minden hülyeségem befér. Kicsi és nagy. Szóval van itt minden.
belépés az agyamba
szavakká válok
"...Önmagam megvalósítása a hobbijaimba vetett erőfeszítésben rejlik..." - mondta egyszer nekem egy kedves ismerősöm. Az én hobbim olvashatatlan olvasmányok legépelése. Nem író vagyok, hanem unatkozó.
belépés csodaországba
kellemes körbejárás
"A kolibri nem csak egy egyszerű madár. A szíve ezerkétszázat ver egy perc alatt, és nyolcvanat csap a szárnyával egy másodperc alatt, és ha lefogod a szárnyait, hogy ne repülhessen, akkor tíz másodpercen belül meghal. Ez itt bizony nem egy átlagos madár, ez egy valóságos csoda. Lelassították a szárnyait egy mozgóképpel, és tudjátok, mit láttak? Hogy a szárnyai nyolcas alakban mozognak. Na, és azt tudjátok, hogy a nyolcas mit jelöl a matematikában? A végtelent."
BENJAMIN BUTTON KÜLÖNÖS ÉLETE
elhagyott álom
"...Lost in the Silent Dream, of a lonely broken love..."
AJÁNLOM AZ OLDALT
